Erdődi József
Erdődi József (Vágújhely, 1908. nov. 13. – Bp., 1980. szept. 24.): nyelvész, finnugrista, a nyelvtudomány kandidátusa (1954). Középisk.-it Bp.-en végezte. Egy.-i tanulmányait Szegeden kezdte el német-francia szakon, Bécsben és Párizsban folytatta, majd Bp.-en az angol szakon is diplomát szerzett. Ettől kezdve több mint négy évtizeden át szolgálta a m. közép- és felsőoktatást. Tudományos munkái 1930-tól jelentek meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban, elsősorban a finnugor nyelvek (különösen a cseremisz és a mordvin), valamint az etnolingvisztika (a szampó eredete, nyelvi tabu, időszámítás, csillagnevek) köréből. Finno.-ról, tanulmányútjai után, két útikönyvet is írt (Épülő ország, Szeged, 1939; Mai Finnország, Szeged, 1940). A II. világháború alatti hányattatásai révén hosszú évekre közeli kapcsolatba került az orosz nyelvvel és kultúrával. Mo.-ra hazatérve ezen ismereteit az orosz nyelvoktatás szervezésében, valamint tudományos és népszerűsítő cikkekben kamatoztatta. Ekkortól a szegedi egy.-en és főisk.-n, majd a bp.-i egy.-en oktatott. A hatvanas évek közepétől a finnugor nyelvoktatás számára egy.-i jegyzeteket írt. Élete utolsó évtizedében részt vett az uralisztika nyugat-európai (Salzburg, München, Bécs, Párizs) művelésének fellendítésében. Ezért a salzburgi egy. t. professzorává választotta. Több műfordítása jelent meg orosz, francia német és finn nyelvből. Tudományos munkásságáért c. egy.-i tanár címet kapott, a finn Fehér Rózsa lovagrend birtokosa és számos tudós társaság tagja volt. – F. m. Erza-mordvin szövegek magyarázatokkal, nyelvtani vázlattal és szótárral (Bp., 1968); Uráli csillagnevek és mitológiai magyarázatuk (Bp., 1970); Időszámításunk (Bp., 1977). – Irod. Zaicz Gábor: E. J. 70 éves (Nyelvtud. Közl., 1978. 2. sz.); Bereczki Gábor: A 70 éves E. J. köszöntése (Magy. Nyelv, 1979. 4. sz.); Bereczki G.: E. J. (Magy. Nyelv, 1981. 3. sz.); Bereczki G.: E. J. (Nyelvtud. Közl., 1981. 2. sz.). Zaicz Gábor: E. J. (Hungarológiai Értesítő, 1981. 3-4. sz.).
