Erkel Gyula
Erkel Gyula (Pest, 1842. júl. 4. – Újpest, 1909. márc. 22.): zeneszerző és zenepedagógus. ~ Ferenc legidősebb fia. Atyja, majd Mosonyi Mihály tanítványa. 1856–61 között a Nemzeti Színház zenekarának tagja (dobos). 1857-ben mint zongoraművész lépett fel. 1861–63-ban gróf Zichy Rezső családjánál zongoratanító. 1863-tól a Nemzeti Színház, 1884–89 között az Operaház karmestere. 1879-től 1908-ig a Zeneművészeti Főisk. tanára. 1891-ben megalapította az újpesti konzervatóriumot, s annak első ig.-ja lett. 1892 őszétől 1893 elejéig ismét az Operaháznál működött mint karmester. Filharmóniai hangversenyeket is vezényelt. Mint karmester különösen a francia és olasz operák előadásával tűnt ki. – M. zenekari és zongoraművek, balett (Vándor Pista kalandjai, 1885); népszínművek zenéje (A falu rossza, A tolonc stb.); színpadi kísérőzenék (a Csongor és Tündéhez, Az ember tragédiájához); kórusművek, dalok. – Irod. Molnár Géza: E. Gy. (A Zeneműv. Főisk. évk. 1908–09.)
