Erődi–Harrach Béla
Erődi–Harrach Béla (Kunmadaras, 1882. máj. 5. – Bp., 1956. márc. 25.): közgazdász és szociálpolitikus, egyetemi tanár. ~ Béla (1846–1936) fia. Jogi és közgazdasági tanulmányainak a bp.-i, berlini és hallei egy.-eken történt elvégzése után, 1903-ban Kolozsvárott pénzügyi fogalmazó. 1904-ben a Kolozsvári Kereskedelmi Ak. főisk.-i tagozatán a közgazdaság- és pénzügytan tanára, 1910-ben a vallás- és közoktatásügyi min. megbízásából megszervezte az újpesti főisk.-i szociális telepet. Ennek, majd az ebből fejlesztett Orsz. Szociálpolitikai Intézetnek 1912-től 1947-ig ig.-ja. 1917-től a vallás- és közoktatásügyi min.-ban dolgozott; a közgazdasági kar szervezetének kidolgozója. 1920-tól az egy.-i közgazdaságtudományi karon a közgazdaságtan és szociálpolitika tanára. 1920-tól kisgazdapárti, 1922-től 1931-ig egységes párti ngy.-i, ill. ogy.-i képviselő. Alapítója és szerk.-je volt a Szociálpolitikai Évkönyvnek. 1944. nov. 12- én számos más politikai fogollyal együtt a nyilasok letartóztatták és a sopronkőhidai fegyházba szállították, végül Bajoro.-ba deportálták, ahonnét 1945. aug.-ban tért vissza. 1949-ben nyugalomba vonult. – M. Az iskolán kívüli népművelés története (Bp., 1908); Közgazdasági Egyetem (Bp., 1918); A magyar settlementmozgalom eszméi (Bp., 1927); Le categorie sociali nell' econonaia politica (Padova, 1930); Elméleti Közgazdaságtan (Bp., 1931–1932); Munkásfelemelkedés-munkásakadémia (Bp., 1942)
