Ervin Gábor
Ervin Gábor (Bp., 1912. jan. 24. – Bp., 1944. dec. 8.): r. k. pap, filozófia író, esztéta. Teológiai tanumányait az esztergomi érseki Papneveldében végezte. 1934-ben szentelték áldozópappá. Először Budaörsön káplán, majd 1936-tól a bp.-i Salvator nővérek rendházában volt lelki vezető. Írói munkássága szerteágazó, az esztétika mellett episztemológiai, vallástörténeti, etikai, kultúrfilozófiai és teológiai kérdésekkel is foglalkozott. 1944-ben a Szent Kereszt Egylet titkára lett. Antifasiszta magatartása miatt a nyilasok kivégezték. – M. Az erkölcsi jó metafzikai gyökere (Bp., 1938); Szempontok a nem keresztény misztikusok méltatásához (Bp., 1938); Az érték jelentése (Bp., 1939); „Mutasd meg az Atyát”. Lelkigyakorlatos gondolatok (Bp., 1940); Veni sancte Te Deum. Rövid szentbeszédek (Bp., 1940); Gondolatok a művészet etikájához (Bp., 1941); A Krisztusi nagykorúság. Bérmálkozóknak és megbérmáltaknak (Bp., 1941); Kultúra és emberiség (Bp., 1943); Ergebnisse und Zielsetzungender ungarischen Philosophie (Bp., 1943); A tökéletesség felé (Vác, 1943); A műalkotás mint jel (Bp., 1944)
