Esterházy Antal, gróf
Esterházy Antal, gróf (1676. febr. 3. – Rodostó, 1722. aug. 8.): kuruc tábornagy. ~ Ferenc és Thököly Katalin fia. 1693-ban kir. tanácsos lett. 1697-ben kapitány a Kollonics-huszárezredben. 1698. szept. 19-én Temesvár ostrománál sebesülten török fogságba esett, de 1699-ben a karlócai békével szabadult. 1700-ban alezredes. 1701–02-ben a rajnai hadszíntéren hadakozott. 1703-tól 1709-ig Komárom vm. főispánja. 1703-ban ezredes s a volt Loos-huszárezred tulajdonosa lett. 1704-ben Rákóczihoz állt, aki kinevezte generálisnak. 1705-ben szenátor, 1706-ban tábornagy és dunántúli főkapitány. Főleg a Dunántúl és a Nyitra mentén hadakozott, s több lovasportyát vezetett Ausztriába. A szatmári béke után a bécsi minisztertanács 1711-ben elutasította utólagos amnesztiakérését. Egy ideig Lengyelo.-ban tartózkodott, majd 1716-tól a besszarábiai Khotinban élt. 1717-ben a török-osztrák háborúban a bujdosókból alakult sereggel felvonult Mo. határára, de támadásra már nem kerülhetett sor. 1721-ben Rodostóba költözött, Rákóczi környezetébe. Hamvait 1906-ban hazahozták és a kassai székesegyházban temették el. Része volt a Mercurius Veridicus (1705. ápr.) c. lap elindításá ban. – M. E. A. kurucz generális tábori könyve (Kiadta Thaly Kálmán, Bp., 1901); Gr. E. A. levelei feleségéhez 1701–06 (Kiadta Szabó István, Bp., 1940).
