Esterházy Lujza, gróf
Esterházy Lujza, gróf (Újlak, 1899. máj. 7. – Párizs, 1966. márt. 30.): író, fordító, ~János nővére. Felsőleányisk.-t végzett Pozsonyban (1916). Szociológiai, filozófiai, teológiai tanulmányait magánúton végezte. 1920-tól részt vett a felvidéki revíziós mozgalmakban, a kat. segélyszervezetek munkájában. 1933-1938-ban vezetője az Actio Catholica csehszlovákiai m. nőmozgalmának, az Új Élet c. folyóirat munkatársa. Elnöke a m. nők keresztényszocialista egyesületének. 1942-45-ben segítőtársa ~ Jánosnak a szlovákiai ellenállási mozgalomban. 1945 elején a ligetfalusi táborba internálták. Kiszabadulása után Párizsban telepedett le. Fordítói munkát végzett a párizsi békeszerződés m. delegációjában (1946), a Rideau de Fer (1950-51); a Réfugi és Hongrois (1951-1959) szerkesztőségeiben. – M. A huszadik esztendő (Bp., 1942); Coeurs affrontés (emlékezések, Párizs, 1961, m.-ra ford. Prőhléné Samarjay Éva: Szívek az árellen, Bp., 1991). – Irod. Peéry Rezső: A két Esterházy (Új Látóhatár, 1966. 4. sz.).
