Esterházy Pál, herceg
Esterházy Pál, herceg (Kismarton, 1635. szept. 7. – Kismarton, 1713. márc. 26.): nádor, költő és zeneszerző, ~ Miklós nádor fia. Már 1652-ben Sopron vm. főispánja, királyi tanácsos, 1661-ben főudvarmester. Részt vett a török elleni harcokban, 1663-ban Zrínyi Miklós oldalán hadakozott, 1668-ban bányavidéki főkapitány. 1681-ben a soproni ogy. nádorrá választotta. 1683-ban részt vett Bécsnek a török ostrom alóli felszabadításában és 1686-ban Buda visszavételében. 1687-ben az ogy.-sel elfogadtatta a Habsburgok örökös királyságát kimondó és az Aranybulla 31. pontját eltörlő törvényt, ezért birodalmi hg.-i rangot és nagy uradalmakat kapott. Bár a rendi jogok védelmében többször szót emelt I. Lipót abszolutizmusa ellen, egészében híven támogatta a bécsi udvar politikáját. Hatalmas birtokait 1695-ben az elsők közt alakította át hitbizománnyá. Kismartoni kastélya a mo.-i barokk építészet kiemelkedő alkotása. Ő alapította a később világhírű kismartoni zenekart. 55 egyházi zeneművének Harmonia Coelestis címen kiadott gyűjteménye (1711) a barokk kori m. zenekultúra egyedülálló jelentőségű emléke. Költeményeket és vallásos műveket is írt. – Irod. Merényi Lajos: Hg. E. P. (Bp., 1895. Magy. tört. életr. 27.); Szabolcsi Bence: Probleme der alten ungarischen Musikgeschichte (Bp., 1926); Tolnai Gábor: Régi magyar főurak (Bp., 1939). Szi. Vértes József: A nagy palatinus (r., Sopron, 1939).
