Esztó Zoltán
Esztó Zoltán (Petrozsény, 1919, szept. 19. – Bp., 1990. febr. 20.): bányamérnök, Esztó Miklós öccse. A soproni Bencés Gimn.-ban érettségizett. 1937-ben kezdte egy.-i tanulmányait a soproni Műegy. Bányamérnöki karán, oklevelét 1942-ben szerezte. Mérnöki munkakörben Tatabányán kezdte munkáját. 1942-től katonai szolgálatot teljesített és tartalékos mérnöktiszti isk.-át végzett. Az isk. elvégzése után Bp.-en a Haditechnikai Intézetben szolgált. 1944-ben az intézettel együtt először Rábatamásiba, majd Németo.-ba telepítették ki. Hazatérése után, 1945 októberében Tatabányán helyezkedett el. 1945-50-ben a Síkvölgyi akna üzemvezetője volt. 1951-ben a Tatabányai Felső Szénbányák Nemzeti Váll. igh. főmérnöke. 1952. jan.-ban a Várpalotai Szénbányákhoz helyezték át igazgató főmérnöki beosztásba. 1952. jún.-ban szabotázs gyanújával letartóztatták, 2954. ápr.-ban elítélték, de a szabadságvesztési büntetésbe beleszámítva a vizsgálati fogságot szabadlábra helyezték. Ezután Tatabányán volt üzemvezető főmérnök. 1956. okt. 28-án a Munkástanács titkárának választották. 1956. dec. 30-án őrizetbe vették, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés támogatásának vádjával 10 év börtönbüntetésre ítélték. 1964. jún. 30-án feltételes szabadlábra helyezték. Kiszabadulása után előbb a Bányászati Tervező Intézetben, majd nyugdíjba vonulásáig (1988) a jogutód Központi Bányászati Fejlesztési Intézetében irányító tervezőként dolgozott. 1988-tól szakértőként működött tovább. Külső munkatársa volt a Bányászati és Kohászati Lapoknak mint a Külföldi hírek vezetője. – F. m. Bányaműveléstan (tankönyv, Esztó Miklóssal, Bp., 1950, 1951, 1953); Nagy mélységű bányák szellőztetése és klimatizálása 1-3. (Bp., 1974-1977); Számítógépes információrendszerek tervezési és módszertani eszközei (többekkel, Bp., 1975); A kőzethorgonyzás általános irányelvei és hazai fejlesztési feladatai (Bp., 1983).– Irod. Tasnádi Tamás: E. Z. (Bány. és Koh. Lapok, 1990. 7-8. sz.).
