Fabchich József
Fabchich József (Kőszeg, 1753. márc. 13. – Győr, 1809. dec. 23.): költő, műfordító. Győrben végezte el a papnöveldét. 1775-től 1797-ig a győri gimn. tanára, ahol többnyire m. nyelven tanított. 1798-tól a győri papnöveldében tanított. II. József korában a nemesi-nemzeti ellenállás híve, röpiratokat írt, amelyek ma még kiadatlanok (Mi hír Budán? vagy Fancsali feszület; A magyar ruhába öltözött bajuszos magyarországi papnak védelmezése). A nyelvújítás és időmértékes m. verselés egyik úttörője. A görög költészetből sok fordítást készített. Nyomtatásban csak a görög lírikusokból készült antológiája jelent meg, Aiszkhülosz-, Szophoklész-fordítása kéziratban maradt. Kazinczyval levelezett, Révaival és Rájnissal jó barátságban volt – nyelvi túlzásaiért őt is bírálták. A tervezett m. tudós társaság tagjai közé jelölték. Gyűjtötte a m. elavult és tájszókat, valamint a népies kifejezéseket. Fordításai: Tudósítás Pindarus, Anakreón munkájának fordítása iránt (Győr, 1803; kéziratban); Magyarra fordíttatott Alceus, Zaffó, Stesikcirus, Ibikus, Anakreon, Bakkilidesz, Szimonidesz, Alkman, Arkilokus (Győr, 1804) és Magyarra fordított Pindaros (Győr, 1804). – M. Kengyelutó (1794); Magyar Kalepinus (1795). – Irod. Bartha György: F. J. élete és munkái (Esztergom, 1899); Hadnagy László: F. J. mint nyelvész (Bp., 1944).
