Fábián Gábor
Fábián Gábor (Vörösberény, 1795. dec. 28. – Arad, 1877. dec. 10.): író, műfordító, az MTA tagja (l. 1832, r. 1835). 1817–19-ben a pesti egy.-en jogot hallgatott. Már ekkor megismerkedett a kor több vezető írójával, 1821-ben ügyvédi vizsgát tett Pesten. 1824–1825, majd 1826–38 között a Bohus család uradalmi ügyvédje Világoson. Barátságot kötött Vörösmartyval. A szabadságharc idején sajtóbírósági elnök, az aradi vészbizottság tagja, ogy.-i képviselő, majd a hétszemélyes főtörvényszék bírája. Szegedre és Aradra is követte a kormányt. A forradalom bukása után egy ideig fogságot szenvedett, majd Aradra internálták. 1867–69-ben ogy.-i képviselő. A korabeli folyóiratokban számos filológiai, esztétikai, nyelvészeti cikke és tanulmánya jelent meg. Lefordította Cicero leveleit és kiadta Cicero vegyes munkáit (Arad, 1865). Sokat fordított más antik írók (Horatius, Lucretius stb.) műveiből; Hafiz perzsa költő Divánjából (Pest, 1824); Lucretius Carus tankölteménye a természetről (Pest, 1870) stb. 1862-től a Kisfaludy Társ. tagja. – Irod. Jancsó Benedek: F. G. élete (Arad, 1885); Zichy Antal: Emlékbeszéd F. G. felett (MTA Emlékbeszédek, V. Bp., 1887).
