Fabini János Teofil
Fabini János Teofil (Hásság, 1791. júl. 5. – Pest, 1847. nov. 30.): szemészmester, szemész, egyetemi tanár. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte 1810-től 1815-ig. 1815-től 1817-ig bécsi közkórházi orvos, G. J. Beer tanársegéde. 1816-ban lett orvosdoktor és szemészmester. 1817-ben a pesti egy. 1801-ben létesített szemészeti klinikájának vezetője, s a szemészet – hazánkban időrendben első – ny. r. tanára lett. A szemészetet ui. előbb a sebészethez csatolták, majd az országos szemorvos rk. tárgyként adta elő. A pesti egy.-en világviszonylatban is igen korán létesítették a szemészeti tanszéket, így ~ megelőzte Beert, aki csak 1818-ban kapta meg a r. tanári címet. 1845–46-ban az egy. rektora. A szemészetnek a többi orvostudománnyal való összefüggését hangsúlyozta. Érdeme a szemészeti kórlapok fontosságának hangsúlyozása. Foglalkozott a hályog, valamint a kancsalság műtéti gyógyításával, és a szemészeti vizsgálómódszerek tökéletesítésén is dolgozott. Jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. – M. Doctrina de morbis oculorum (Pestini, 1823; német, olasz és angol nyelven is); De praecipuis corneae morbis (Budae, 1830). – Irod. Bartók Imre: A magyar szemészet története (Bp., 1954).
