Fáncsy Lajos
Fáncsy Lajos (Pécs, 1809. aug. 25. – Pest, 1854. dec. 22.): színész, a Nemzeti Színház első gárdájának egyik vezető tagja. Egy.-i tanulmányait abbahagyva 1828-ban Pesten lépett színpadra Balla Károlynak a Beleznay-kertben játszó társulatánál. 1829-ben Miskolcon Dérynével, 1833-ban Pozsonyban, 1834–35-ben Budán a Várszínházban, majd Kassán játszott. Debrecenben társulatot szervezett s ezzel bejárta a Felvidéket, 1836–37-ben ismét Budán működött. A Nemzeti Színháznak megnyitásától tagja volt. A Bajza József lemondását követő választmányi kormányzás alatt Egressy Gáborral versengett a hatalomért, s ő került ki győztesen a harcból. 1839-ben rendező, 1847-ben igazgatási ügyvivő lett. Szabályozta a rendezői és ügyelői hatáskört, kialakította a színház ügyrendjét, s a művészeti vezetés 1852-ig rövid megszakításokkal az ő kezében volt. Nagy képzettségű, művelt színész volt. A cselszövőszerepek sima modorú, finom eszközökkel élő alakítója volt, új, realista stílust alakítva ki ebben a szerepkörben. – Sok darabot fordított, értékes színlapgyűjteménye az OSZK Színháztörténeti Osztályán található. – F. sz. Tartuffe (Molière); Wurm (Schiller: Ármány és szerelem); Shylock (Shakespeare: Velencei kalmár); Biberach (Katona: Bánk bán). – Színműveket is fordított: Walter Scott–Lembert: Stuart Mária (Miskolc, 1833); Birch–Pfeiffer: Waldemár álma (Buda, 1834.); Nestroy: Világvége (Debrecen, 1836); Victor Hugo: A Notre-Dame harangozója (Debrecen, 1837); Dumas: Kean vagy könnyelműség és lángész (Pest, 1838); Lope de Vega: Sevilla csillaga (Pest, 1839) stb. – Irod. Fáncsy-Album (Pest, 1855); Szigligeti Ede: Magyar színészek életrajzai (Bp., 1878); Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története (I–II. 1938–40).
