Faragó László
Faragó László (Bp., 1911. ápr. 23. – Bp., 1966. márc. 28.): pedagógus. ~ György zongoraművész bátyja. A bp.-i egy.-en 1933-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1933-tól 1947-ig a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. pedagógiai tanszékén működött. 1946-ban a pedagógiából egy.-i magántanárrá képesítették. 1947-ben megszervezte a bp.-i Pedagógiai Főisk.-t és 1950-ig igazgatta is. 1950-től bp.-i gimn. tanár, 1957-től a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium matematika-szakfelügyeleti csoportjának vezetője, ugyanekkor a Pedagógiai Tudományos Intézet pedagógiai tanszékén is működött. 1962-től az Országos Pedagógiai Intézet matematikai tanszékének vezetője. 1963-tól UNESCO szakértőként Nigériában a Tanárképző Főisk.-a a matematikai tanszéken működött. A matematikai oktatás lélektani megalapozásával foglalkozott. Fontos szerepet töltött be a szocialista pedagógiai elmélet kidolgozásában és a szocialista iskolarendszer megszervezésében. Pedagógiai és matematikai műveket írt és fordított angol, francia, német és orosz nyelvből. – F. m. A modern fizikai világkép és az ember (Filoz. Ért. 8. Bp., 1937); A modern természettudomány világképe (Filoz. Ért. 10. Bp., 1939); Iskola és társadalom. Az angol demokrácia neveléspolitikája (Bp., 1946); Demokrácia és nevelés (Bp., 1948); A Szovjetunió nevelési rendszere (Bp., 1949); Az új nevelés kérdései (Kiss Árpáddal, Bp., 1949); Pedagógia (Bp., 1949); Neveléstan (Bp., 1950). – Irod. Szávai Nándor: F. L. sírjánál (Ped. Szle, 1966. 6. sz.); Szarka József: F. L. (Köznevelés 1966. 8. sz.)
