Farkas Antal
Farkas Antal (Szentes, 1875. szept. 13. – Bp., 1940. szept. 28.): költő, író, újságíró. Elszegényedett értelmiségi családból származott. Nyolc évig tanyai tanító Mezőtúr határában, 1902-től újságíró, előbb a Makó és Vidéke szerk.-je, majd 1905-től a Szegedi Napló, a Népszava és a Borsszem Jankó munkatársa. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan 1928-ban tért haza. Ezután újból a Népszava munkatársa. Verseinek inkább dokumentatív értéke van, s nem esztétikai: a szocialista ihletésű költészet egyik korai reprezentánsa volt. – M. Versek: Költemények (Mezőtúr, 1894); Viharzúgás, pacsirtadal (Mezőtúr, 1899), Templomtüzek, vörös zsoltárok (Bp., 1914); Fekete nóták, vörös ritmusok (Bp., 1919); Bujdosó Péter nótáskönyve (Bécs, 1922); Idegen határon, sótalan kenyéren (Bujdosó Péter néven, Bécs, 1928); regények: A csanádi parasztbáró (Bp., 1907); Megnyílt a börtön (Bp., 1919); Hulló csillagok (Bp., 1937); karcolatok: Erger-Berger (Róka Tóni néven, Bp., 1925). – Irod. Komlós Aladár: A magyar szocialisztikus líra előzményei és kezdetei (Bp., 1960).
