Farkas József
Farkas József (Nemesvid, 1844. márc. 1. – Nagykanizsa, 1925. máj. 9.): klasszika-filológus, kegyesrendi tanár. A piarista rendbe lépett 1862-ben. Teológiai tanulmányait Nyitrán és Pozsonyszentgyörgyön végezte. Tanári oklevelet Bp.-en szerzett 1874-ben magyar, latin és görög nyelvből. 1869-től a rend nagykárolyi, 1871-től nagykanizsai, 1873-tól bp.-i gimn.-ában tanított, 1880-tól Kecskeméten. 1883-tól a kolozsvári piarista gimn. tanára, majd 1891-ben Vácott a rendi újoncnevelő intézet vezetője. 1894-ben rendi kormánysegéd és nagykanizsai házfőnök lett. 1895-től mint kormánysegéd Bp.-en élt 1915-ig, amikor Nagykanizsára ment nyugalomba. – M. Kelet ősköltészete (Bp., 1878); A földművelés iránti előszeretet és a kereskedés a rómaiaknál (Bp., 1879); A huzamos eszmék nyilvánulása az ókori klasszikus népek remekeiben és életében (Bp., 1880); Uticai Marcus Porcius Cato. Élet- és jellemrajz (Kolozsvár, 1886); Czuczor Gergely pöre (Napkelet, 1929. szept.); Batthyány Lajos gróf laibachi fogsága (Bp., 1930); A pesti piarista kollégium tanulói 1717–1780 (Bp., 1932); Gróf Batthyány Lajos utolsó napjai (Századok, 1934); A pesti piarista kollégium első tanárai (Bp., 1934); A Thököly-kor az egykori piarista krónikákban (Századok, 1934); Egy XVII. századi piarista krónikás (Szt. István Ak. Ért. 1934); A pesti piarista kollégium tanárai 1727–1740 (Bp., 1937); A pesti piarista gimnázium érettségi vizsgálatai 1851-ben (Bp., 1939); Jallosics András (Balanyi: Magyar piaristák a XIX–XX. században, 1942).
