Farkas Károly
Farkas Károly (Újpest, 1905. nov. 19. – Bp, 1979. márc. 10.): orvos, orvostörténész, egészségügyi szervező, az orvostudományok doktora (1955). Pályáját patológusként kezdte; a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetében Balogh Ernő tanítványa volt. Gyakorlati klinikai, kórbonctani, oktatói működése során szerzett tapasztalataival 1941-ben a „Gyakorlati kórbonctani diagnosztika” tárgyköréből szerzett magántanári képesítést. Patológusként a gyakorlati patológiát s az ezzel összefüggő kutatást művelte. Az Orsz. Reuma és Fizioterápiás Intézet (ORFI) ig. főorvosa, a Reumatológia-Balneológia-Allergológia c. szaklap megindítója, ő honosította meg Mo.-on az orvosképzés és – továbbképzés egyik igen hatékony eszközét, a kliniko-patológiai konferenciák rendszerét. C. egy.-i tanári címét 1960-ban kapta. Működése alatt jött létre a reuma tanszék; szerk.-je volt az Orvosképzés c. lapnak. Az ORFI-ban létrehozta a rehabilitációs részleg osztályait. Döntő szerepe volt az Orvostörténeti Könyvtár és a Semmelweis Múzeum létrehozásában, fejlesztésében. Működése idején kezdett kibontakozni a fürdőorvoslásból a klinikai reumatológia, a tudományos szemlélet, többek között éppen a patológia eredményeinek következetes alkalmazásával. A reumatológia kutatásában végzett munkájáért 1972-ben elnyerte az MTA Aranyérmét. – F. m. A legyakoribb diagnosztikus tévedések (Molnár Istvánnal, Bp., 1961); Magyarország gyógyfürdői, gyógyhelyei és üdülőhelyei (társszerzőkkel, Bp., 1962); Klinikai pathologia (Bp., 1965). – Irod. Az ORFI orvosi kara: Dr. F. K. (1905-1979) (Orv. Hetil., 1979. 120.).
