Farkas Lujza, Szathmáryné
Farkas Lujza, Szathmáryné (Rimaszombat, 1818. jún. 21. – Bp., 1893. okt. 28.): színésznő, a Nemzeti Színház egyik legkiválóbb komikája. Előbb Szathmáry Dániel színész, majd Latkóczy Nándor felesége volt. Vidéki szereplések után 1844-ben szerződtette a Nemzeti Színház. A szabadságharcban való szereplése miatt kénytelen volt bujdosni s csak 1857-ben térhetett vissza a színházhoz, melynek 1891-ig tagja, haláláig tiszteletbeli tagja maradt. Eleinte drámai hősnőket játszott. Szigligeti fedezte fel komikai tehetségét. Autodidakta művész volt, írni sem tudott. Széchenyi az ő játéka láttán ismerte el, hogy a magyarban van színjátszó tehetség. – Sz. dajka (Shakespeare: Romeo és Julia), Marcellina (Beaumarchais: Figaró házassága), címszerep (Szigligeti: Mama); Brazovicsné (Jókai: Aranyember), Millerné (Schiller: Ármány és szerelem), Fruzsina (Molière: A fösvény). – Irod. Újházi Ede: Régi színészekről (Bp., 1908); Szász Károly: Várszínházi emlékek (Bp., 1921).
