Fedák Sári
Fedák Sári (Beregszász, 1879. okt. 26. – Bp., 1955. máj 5.): színésznő. Rákosi Szidi színiisk.-ját végezte, 1899-ben a Magyar Színház színpadán a Gésák (Jones) c. operettben lépett fel először. 1902-ben a pozsonyi társulattól szerződtette a Népszínház. A Bob herceg (Huszka) címszerepében aratott siker után a következő évadban a Király Színházban nagy sikert aratott a János vitéz Kukorica Jancsijának alakításával. Négy évig Berlinben, Londonban, Párizsban lépett fel, gyakran varieték, music-hallok színpadán. Hazatérése után ismét a Király Színház tagja és legnépszerűbb primadonnája. 1917-től gyakran alakított prózai szerepeket. Vendégszerepelt Bécsben, Berlinben és az USA-ban is. 1922-ben, 1925-ben, 1934-ben részben maga szervezte társulattal, részben egyedül bejárta az USA magyarlakta városait. Molnár Ferenccel kötött házassága néhány év múlva felbomlott. Az 1940-es években az Új Magyar Színház vezetője. Az 1919-es forradalom idején a forradalmi eszmék propagálójaként mutatkozott, szerepelt az 1919. máj. 1-i népünnepélyen is. A II. világháború idején mindinkább az irredenta-nacionalista nézeteket hirdette, rokonszenvezett a nemzeti szocializmussal, végül a Donausender német fasiszta rádióban a háború folytatására uszított. Ezért 1945 után a bp.-i népbíróság jogerősen egyévi börtönre ítélte, amelynek letöltése után a Pest m.-i Nyáregyházán élt teljes visszavonultságban. Ellentétben az addigi érzelgős, édeskés operetthősnőkkel, az új típusú, merész és talpraesett leány- és asszonyalakokat állította színpadra egyéniségének vonzó és kifejező erejével. – F. sz. Bob herceg (Huszka); János vitéz (Kacsóh); Szibill (Jacobi); Antónia (Lengyel Menyhért); továbbá Borcsa Amerikában, Pompadour, Mágnás Miska, Vihar az egyenlítőn stb. c. darabokban. Mint filmszínésznő is sikert aratott. – I. f. Márta (1913); Rab lélek (1913); Három hét (1917); A szerető (1918); A nőstény farkas (1918); Iza néni (1933); Mámi (1937); Az örök titok (1938); Érik a búzakalász (1938); Hazafelé (1940); Tokaji aszú (1940). – M. Útközben (Emlékiratok, I–II., Bp., 1929). – Szi. Kellér Andor: Bal négyes páholy (r., Bp., 1960).
