Fedinecz Sándor
Fedinecz Sándor (Kisrákóc, 1897. jún. 13. – Uzsgorod, SZU, 1987. ápr. 6.): kárpátaljai magyar orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1949). Középisk. tanulmányait Ungváron végezte, 1915-ben érettségi vizsgáinak letétele után katonai szolgálatot teljesített az I. világháború különböző frontvonalain. 1918 okt.-ében hadnagyként szerelt le. Egy.-i tanulmányait a bp.-i orvosi karon kezdte meg 1918 őszén, majd a prágai egy.-en folytatta. Itt avatták orvosdoktorrá 1924-ben. 1924-27-ben az ungvári Városi Kórházban alorvos a sebészeti osztályon, 1928-1931 között a pozsonyi egy. Sebészeti Klinikáján tanársegéd. 1932-1936 között a munkácsi Áll. Kórház, 1936-1939 között az ungvári Közkórház sebész főorvosa, 1939-1941 között a nagyszöllősi Közkórház ig.-ja, majd 1941-től 1952-ig a munkácsi Közkórház sebész főorvosa. Alapító tagja volt az Ungvári Áll. Egy. Orvostudományi Karának, ahol 1952-től 1975-ig a sebészet tanszékvezető egy.-i tanára, egyben a Sebészeti Klinika ig.-ja volt. 1975. szept. 1.-jétől szaktanácsadóként működött. A II. világháború alatt tömegesen gyógyította a sebesült honvédeket, üldözött zsidó munkaszolgálatosoknak adott menedéket osztályán, titokban partizánokat is operált és kezelt. Tudományos publikációinak száma 130, közöttük két alapvető monográfia a pajzsmirigybetegségek (golyva) gyógyításáról (1958), a gyomorfekély kezelésének műtéti megoldásairól (1961). Több ukrán és csehszlovák orvosi társaságnak volt tagja, ill. elnöke.
