Fehér Géza
Fehér Géza (Kunszentmiklós, 1890. aug. 4. – Bp., 1955. ápr. 10.): régész. A bp.-i egy.-en szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1913-ban, 1924-ben a debreceni egy.-en magántanári képesítést nyert. 1913–14-ben Sepsiszentgyörgyön, 1915–16-ban Szabadkán volt tanár, azután katonai szolgálatot teljesített, 1918-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben dolgozott. Hazatérve Bp.-en előbb középisk. tanár, azután a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének tisztviselője. Magyar őstörténeti kutatásai során a magyar–bolgártörök történeti kapcsolatokkal kezdett foglalkozni. 1922-től bulgáriai kutatásainak két évtizede alatt régészeti ásatásokon vett részt (Madara, Aboba-Pliszka, Mumdzsilár). 1931-ben egy.-i ny. rk. tanári címet kapott. A Bolgár Tudományos Akadémia r. tagjává választotta. A II. világháború végén Isztambulba került, ahol két féléven át az egy.-i bölcsészkaron őstörténeti előadásokat tartott, majd a Top Kapu Szeráj Múz.-ban, 1948-tól haláláig Bp.-en az MNM-ben dolgozott. Négy éven át vezette a zalavári ásatásokat. A honfoglalás korában Mo. területén élt szlávok régészeti hagyatékának meghatározása, összegyűjtése és történeti értékelése terén végzett úttörő és alapvető munkát. – F. m. Bulgarisch–ungarische Beziehungen in den V–XI. Jahrhunderten (Bp., 1921); Die Inschrift des Reiterreliefs von Madara (Szófia, 1928, bolgár nyelven is); A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik (Bp., 1931); Az ősbolgárok ruházata és fegyverzete (Szófia, 1939, bolgárul); A bolgártörökök szerepe és műveltsége (Bp., 1940, bolgár nyelven: Szófia, 1941); A nagyszentmiklósi kincsrejtély megfejtésének útja (Bp., 1950); A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában (Bp., 1956); Beiträge zurn Problem des ungarisch-slawischen Zusammenlebens (Bp., 1957); Die landnehmende Ungarn und ihr Verhältnis zu den Slawen des Donaubeckens (Bp., 1957). – Irod. Arno, T. J.: In memoriam Géza Fehér 1890–1955 (Stockholm, 1955); Diez, E.: Géza Fehér 1890–1955 (München, Südost-Inst., 1955); Harmatta János: F. G. (Archaeol. Ért. Bp., 1955); Moravcsik Gyula: F. G. (Antik Tanulm. II. 1955. 4. sz.)
