Fehér Imre
Fehér Imre (Arad, 1926. aug. 5. – Bp., 1975. okt. 10.): filmrendező. A kolozsvári egy.-en végzett bölcsészeti tanulmányokat, majd Bp.-en a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n kapott diplomát (1950). Már főisk.-s korában vágó volt (1948-50) a főisk.-i filmgyártó csoportban (ma Balázs Béla Stúdió), filmje: A béke ifjú harcosa (rövidfilm, 1950). Pályája kezdetén a Hunnia Stúdió dramaturgja, majd rendezője volt. 1961-től a Budapest Stúdióban, majd a filmgyártás átszervezése után a MAFILM I. telepén dolgozott. 1949–67 között számos játékfilm elkészítésében vett részt mint forgatókönyvíró, dramaturg, segédrendező, ill. rendező. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n (1950–53). Első és máig is legmaradandóbb filmje volt a Hunyady Sándor írásaiból készült: Bakaruhában (1957), mely bekerült a „Budapesti tizenkettő”, az 1945 után készült 12 legjobb film közé, külföldön is elismerésben részesült: Karlovy Vary, Velence (1957). Rendezői stílusát atmoszférateremtő erő, kitűnő képalkotás jellemzi. 1967-től haláláig a Pannonia Stúdió szinkronrendezőjeként dolgozott, viszonylag kevés filmet rendezett. – I. f. Égi madár (1957); Gyalog a mennyországba (1959); Kard és kocka (1959); Húsz évre egymástól (1962); Asszony a telepen (1962); Harlekin és szerelmese (1967); Tűzgömbök (1975). – Irod. Pongrácz Zsuzsa: A modern játékstílusról (Filmvilág, 1959. jan. 15.); (ládi): A legizgalmasabb kortársnak lenni. Beszélgetés F. I. filmrendezővel (Magy. Szó, 1967. aug. 13.); Egy a tizenkettőből (Magy. Ifjúság, 1969. febr. 7.); Nádasy László: F. I. (Filmvilág, 1975. 2. sz.); Zay László: F. I. emlékezete (Filmkultúra, 1975. 6. sz.).
