Fekete István
Fekete István (Gölle, 1900. jan. 25. – Bp., 1970. jún. 23.): író, József Attila-díjas (1960). Tanulmányai végeztével 1926–29-ben Bakócán, majd 1920-tól 1941-ig Ajkán gazdatiszt. 1941-től Bp.-en a Földmívelési Min.-ban vadászati előadó. 1950-től a Mezőgazdasági Múz.-ban tudományos kutató. 1952-től 1955-ig, nyugdíjazásáig a Halászmesterképző biológus szaktanára. A koppányi aga testamentuma c. ifjúsági regényével tűnt föl 1938-ban, amely figyelmet keltett izgalmas, fordulatos meseszövésével és a morális értékek iránt való érzékenységével. A Zsellérek c. regényével az Egyetemi Nyomda pályázatát nyerte meg (1939). 1940-ben jelent meg Csi c. állattörténete, s ebben talált rá igazi témájára és hangjára. A koppányi aga testamentumából film készült. – M. Halászat (Bp., 1956); Tüskevár (r., Bp., 1957); Téli berek (r., Bp., 1959); Pepi-Kert: A szarvasi arborétum története és leírása (Bp., 1960); Barangolások (elbeszélések, Bp., 1969); Ballagó idő (önéletrajzi r., Bp., 1970); Kele (r., Bp., 1971); Csend (r., Bp., 1972); Tíz szál gyertya (r., Bp., 1972); Bogáncs (r., Bp., 1973); Lutra. Egy vidra regénye (Bp., 1973); Rózsakunyhó (elb., Bp., 1973); Csi és más elbeszélések (Bp., 1974); Hajnal Badányban (r., Bp., 1974); Kittenberger Kálmán élete (Bp., 1975); Vuk (r., Bp., 1975); Hu (állatregény, Bp., 1975); Harangszó (elbeszélések és versek, Toronto, 1975); Búcsú (elbeszélések, Bp., 1979). – Irod. Kenyeres Imre: F. I.-nál (Diárium, 1939); Nagypál István: Zsellérek. F. I. könyve (Nyugat, 1940); Ruffy Péter: Bogáncs gazdájánál. Hetven éves F. I. (Magy. Nemzet, 1970. jan. 25.); Szigeti Endre: Búcsú F. I.-tól (Új Ember, 1970. júl. 5.); Fekete Istvánné: Emléksorok F. I.-ról (Bp., 1975).
