Fekete Nagy Antal
Fekete Nagy Antal (Szentes, 1900. máj. 8. – Bp., 1969. júl. 16.): történész, levéltáros. A bp.-i tudományegy.-en végzett (1925), 1925–26-ban a Bécsi Magy. Történeti Intézetben levéltári kutatásokkal foglalkozott. 1926–28-ban az MNM levéltári osztályán, 1928-tól a Magy. Orsz. Levéltárban dolgozott, 1938-tól mint levéltárnok. Jobboldali magatartása miatt 1945 után elvesztette állását. 1956-tól 1966-ig, nyugdíjazásáig ismét a Magy. Orsz. Levéltár levéltárosa volt, de nyugdíjasként is tovább dolgozott. – A m. középkor kutatójaként különösen egyes területek társadalmi viszonyainak, történetének elemzésével, egyháztörténettel, a nemesség tagozódásával s birtokjogaival foglalkozott. Részt vett számos forráskiadvány összeállításában; utolsó, befejezetlenül maradt műveit, az 1514. évi parasztháború okmánytárát és monográfiáját halála után, átdolgozott formában jelentették meg. – F. m. A magyar – dalmát kereskedelem (Bp., 1926); A Szepesség történeti és területi kialakulása (Bp., 1934); Trencsén vármegye (Bp., 1941); Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia (1400-ig) (társszerzőkkel, Bp., 1941); A románság megtelepülése a középkorban (Erdély és népei, Bp., 1941); Parasztháború 1514-ben (Barta Gábor átdolgozásában, Bp., 1973); Monumenta rusticorum Hungariae anno 1514 rebellium (Érszegi Géza, Kenéz Győző és Solymosi László átdolgozásában, Bp., 1979). – Irod. Bakács István: F. N. A. (Levélt. Szle, 1969. 3. sz.).
