Fényes Adolf
Fényes Adolf (Kecskemét, 1867. ápr. 29. – Bp., 1945. márc. 14.): festő. Jogi tanulmányait félbehagyva 1884-től 1887-ig a Mintarajzisk.-ban Székely Bertalan és Greguss János növendéke. 1887–1890 között Weimarban Max Thedytől tanult, 1891-ben Párizsban a Julian Ak.-t látogatta, majd újabb két évet töltött Thedynél. 1894–98 között Benczúr Gyula mesterisk.-jában működött. Pletyka c. képével 1895-ben a Képzőművészeti Társ. díját, 1897-ben a Civódással Rudits-ösztöndíjat nyert. 1898-ban megkezdett Szegény ember élete c. festményciklusa a kritikai realizmus legszebb m. termékei közé tartozik. A Család c. képe az 1900-as párizsi kiállításon kitüntetést nyert. Az 1900-as évet Olaszo.- és Franciao.-ban töltötte. 1901-ben a Műcsarnok különtermében kiállított olajfestményei közül az Öregember elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját. Részt vett a szolnoki művésztelep létrehozásában, 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött. 1905-ben a Nemzeti Szalonban, 1912-ben az Ernst Múz.-ban rendezett gyűjteményes kiállítást. A szegényemberek élete sorozat után a plein air foglalkoztatta, festményeit világos színek, egyszerű kompozíció jellemzik. 1918 után első korszaka társadalmi mondanivalóit mesejellegű bibliai, jelképes témájú „romantikus” korszak váltotta fel. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja, 1918-ban, 1923-ban és 1927-ben újabb gyűjteményes kiállításokat rendezett az Ernst Múz.-ban. 1924-ben állami nagy aranyérmet kapott. 1927-ben Háromkirályok c. képe a varsói képzőművészeti társulat Diplőme d'Honneurjét nyerte el. Az 1929-i barcelonai világkiállításon Gran Premiót kapott. Utolsó gyűjteményes kiállítását 1936-ban a Fränkel Szalonban rendezte, ezután már keveset festett. 1944-ben elhurcolták, a felszabadulást súlyos betegen érte meg. 1949-ben a Fővárosi Népművelési Központ, 1960-ban az MNG rendezett műveiből emlékkiállítást. Művészete a realizmus és a plein air festés legjobb m. eredményei közé tartozik. – Irod. Végvári Lajos: F. A. (Szabad Műv. 1949); Végvári Lajos: Szolnoki művészet 1852–1952 (Bp., 1952); Oelmacher Anna: F. A. (Bp., 1962.)
