Fenyő Emil
Fenyő Emil (Magyarkanizsa, 1889. márc. 18. – Bp., 1980. aug. 15.): színész, érdemes művész (1964), ~ Aladár bátyja. A Színművészeti Akad. elvégzése után pályáját Nagyváradon kezdte, majd Szabadkán, Temesvárott játszott. Onnan Pozsonyba, majd Miskolcra szerződött, 1917-ben a Vígszínház tagja, 1937-ben a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1945 után a Vígszínházban, majd a Művész Színházban játszott, 1950-ben a bp.-i Nemzeti Színház szerződtette. Kitűnő színpadi megjelenése, szép hangja drámai hősök szerepében érvényesült leginkább. 1964-ben nyugalomba vonult, de még tíz éven át szerepelt, alkalmanként színpadon, s a Magy. Rádióban és a Magy. Televízióban. Filmezni még a némafilm korában kezdett (Nővérek, 1912). – F. sz. Liliom (Molnár Ferenc: címszerep); Rheimsi érsek (Shaw: Szent Johanna); Ocskay brigadéros (Herczeg Ferenc: címszerep); Miska bán (Katona József Bánk bán); Horváth Mihály (Illyés Gyula: Fáklyaláng). – I. f. Tanítónő (1945); Gyarmat a föld alatt (1951); Katonazene (1961); Két félidő a pokolban (1961); Rab Ráby (1964, tv-film); A kőszívű ember fiai (1-2. rész, 1964); A fehér Kór (1970, tv-film). – Irod. Palásti László: Látogatás F. E.-nél (Pesti Műsor, 1973. nov. 19.); F. E. 90 éves (Tóth Gabriella interjúja a Magy. Rádióban, 1979. ápr. 14.); (l. g.): Meghalt F. E. (Magy. Nemzet, 1980. aug. 19.); -szi-: Meghalt F. E. (Film, Színház, Muzsika, 1980. aug. 19.).
