Ferenczi Imre
Ferenczi Imre (Balmazújváros, 1931. jan. 6. – Szeged, 1989. máj. 8.): folklórkutató, a történettudományok (néprajz) kandidátusa (1968). A debreceni tudományegy. bölcsészeti karán m.-történelem szakon szerzett tanári diplomát (1954). A Néprajzi Intézetben mint Gunda Béla tanítványa néprajzi gyűjtési lehetőséget kapott először a Hortobágyon, majd Szatmárban és Tarpán. 1954-től Mátészalkán volt gimn. tanár. 1955-56-ban Nyíregyházán a népművelésnél, majd a megyei tanácsnál néprajzi előadóként működött. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után letartóztatták. 1957 őszétől általános isk.-ban tanított Kocsordon. 1961-ben a debreceni Déri Múz.-ba nevezték ki muzeológusnak. Bálint Sándor közbenjárására 1954-ben egy.-i oktató lett a szegedi tudományegy. néprajzi tanszékén, 1969-től egy.-i docens. Népszokásokkal, a mondakutatás elméleti kérdéseivel, hiedelemmondákkal, a Rákóczi- és kuruckor hagyományaival foglalkozott. Közreadta a Rákóczi és kuruc néphagyományok szabolcs-szatmári gyűjteményét (Molnár Mátyással, Vaja, 1972).– M. Az ördöngős kocsis alakjának néhány kérdése (Debrecen, 1957); Bocskai István és szabadságharcának emléke (Debrecen, 1962); Mondaterminológiák és műfajkritériumok (Szeged, 1966); Történelem, szájhagyomány, mondahagyomány, (Bp., 1966); Ráolvasások, archaikus népi gyógymódok a Maros mentéről (Szeged, 1977); Egy anekdotakör tanulságai (Szeged, 1980); Táltosok, javasok, tudósok a tiszaháti és felsőtiszai néphitben (Szeged, 1981); Tiszaháti és felső-tiszai néphit és népszokások (Szeged, 1982); Tiszaháti és felsőtiszai történeti népmondák (Szeged, 1984). – Irod. Farkas József: F. I. Lélekjajok egy majdani tudósi pályarajzhoz (Néprajzi Hírek, 1990. 1-2. sz.).
