Fessler Ignác Aurél
Fessler Ignác Aurél (Zurány, 1756. máj. 18. – Szentpétervár, 1839. dec. 15.): történetíró, az MTA kültagja (1831). Kapucinus barát volt, a rendből azonban kilépett. 1784-ben a lembergi egy.-en a keleti nyelvek tanára lett, de egy. aufklärista színműve miatt ezt az állását is elvesztette. 1791-ben protestáns hitre tért. 1796-tól Berlinben élt, ahol többek között Fichtével együtt a szabadkőművesek szervezeti programján dolgozott. 1809-ben Pétervárra hívták a keleti nyelvek és a bölcsészet tanárául. 1810-ben Szaratov vidékén nevelőintézetet alapított, 1820-ban helyi ev. szuperintendens, 1833-ban oroszo.-i ev. főszuperintendens lett. Mo. történetéről külföldön írt összefoglaló fő műve – amely elsősorban a középkort részletezi – kultúrtörténeti szempontból is jelentős anyagot dolgozott fel, de már jelzi áthajlását a felvilágosodás eszméitől a romantika ellenforradalmi idealizmusa felé. Több misztikus, pszichologizáló történelmi regényt is írt. – F. m. Mathias Corvinus König der Hungarn und Grossherzog von Schlesien (I–II. Breslau, 1793–94); Attila, König der Hunnen (Breslau, 1794); Die Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen (I–X. Leipzig, 1815–25); Dr. F. s. Rückblicke auf seine siebzigjährige Pilgerschaft (Breslau, 1824). – Irod. Abafi Lajos: F. I. A. (Századok, 1878.); Koszó János: F. I. A. a regény és történetíró (Bp., 1923); Fenyő István: F. Oroszországban (Irod. tört. Közl. 1963. 6. sz.).
