Feszty Árpád
Feszty Árpád (Ógyalla, 1856. dec. 24. – Lovrana, 1914. jún. 1.): festő, ~ Adolf és Gyula fivére. Főleg vallási tárgyú és történeti képeket festett. 1874-től Münchenben, 1880–81-ben Bécsben tanult. Hazatérése után Golgota és Bányaszerencsétlenség c. festményei megalapozták hírnevét. Népszerűségét elsősorban a Magyarok bejövetele (1896) c. körképének köszönhette (a II. világháború alatt nagyon megsérült), amelyet többek közreműködésével festett meg. 1899–1902 között Firenzében élt, ahol megfestette Krisztus temetése c. nagy triptychonját. 1902-ben hazajött, s állandó anyagi gondokkal küszködve festette apró életképeit. Falfestményei közül legismertebb az Operaház előcsarnokát díszítő, a hangok eredetét ábrázoló kilenc képe. Művészete az akademizáló és naturalista tendenciákat elegyítette. Műveit az MNG őrzi. Felesége Jókai Róza volt. – Irod. Fesztyné Jókai Róza: Akik elmentek (Bp., 1923); Feszty Masa: F. Á. és művészete (Bp., 1966).
