Finály Henrik
Finály Henrik (Óbuda, 1825. jan. 16. – Kolozsvár, 1898. febr. 13.): filológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1858). ~ Gábor archeológus apja. Bécsben mérnöki tanulmányokat folytatott, egyidejűleg ókori irodalommal is foglalkozott. Részt vett a szabadságharcban, majd nevelősködött. 1853-tól 1860-ig a kolozsvári kat. főgimn. tanára, majd az Erdélyi Múz. Egylet régiség- és éremtárának őre, 1872-ben pedig a kolozsvári egy.-en a történelmi segédtudományok, főleg az archeológia ny. r. tanára. Tagja a római Istituto di Archeologiának. 1874–82 között szerk. az Erdélyi Múzeumot. 1859-től az Erdélyi Múz. Egylet titkára. Számos nyelvészeti, történelmi és archeológiai cikket írt hazai és külföldi lapokban. Latin szótára sokáig közkedvelt volt. – F. m. Latin–magyar szótár (Kolozsvár, 1858); A magyar ige időformáiról (Pest, 1860); A régi magyar szalagmérték (Kolozsvár, 1868); Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez (Akad. Ért., 1869); A görögök időszámítása és az ősrómai naptár (Erdélyi Múz. Évk., 1882); Az ókori súlyokról és mértékekről (Bp., 1883); A latin nyelv szótára (Bp., 1888); A besztercei szószedet (Bp., 1892). – Irod. Márki Sándor: Emlékbeszéd F. H.-ről (MTA Emlékbeszédek IX. Bp., 1899).
