Fitz József
Fitz József (Oravicabánya, 1888. márc. 31. – Bp., 1964. szept. 12.): könyvtáros, nyomdászattörténész, az irodalomtudományok kandidátusa (1957). Egy.-i tanulmányait 1906–11 között Bp.-en, Münchenben, Párizsban, Lausanne-ban végezte. Utána a párizsi École du Journalisme hallgatója, majd Bp.-en joghallgató, 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet, 1932-ban a pécsi egy.-en magántanári képesítést szerzett. 1914-től a bp.-i Egyetemi-Könyvtár tisztviselője. A húszas években feldolgozta a m. könyvtárak ősnyomtatványait. 1930–34 között a pécsi Egyetemi Könyvtár vezetője, 1941-től a pécsi egy. c. ny. rk. tanára, 1934-től 1945-ig az OSZK főigazgatója. Az ő működése idején kezdték el a könyvtár korszerűsítését (adréma-sokszorosítás, decimális katalógus), 1946-ban nyugdíjba vonult. Mint nyugdíjas is tovább tevékenykedett: 1948-tól a Balkáni Intézet könyvtárosa, 1949–1952-ben az Orsz. Könyvtári Központ szaktanácsadója volt. Számos szaktanulmánya és könyve jelent meg. Nevéhez fűződik a Nemzeti Bibliográfia újjászervezése. Szépirodalmi munkásságot is fejtett ki (Az új levél novellák, Bp., 1911). – F. m. A könyv története (Bp., 1930); A pécsi püspöki könyvtár egy eltűnt kódexe (Pécs, 1932); Hess András, a budai ősnyomdász (Bp., 1931); Gutenberg (Bp., 1940); A könyv sorsa Erdélyben (Bp., 1941); A magyar nyomdászat 1848–49 (Bp., 1948); A könyv és a könyvtárak története (Bp., 1951); A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története (I–II. Bp., 1959); A magyar könyv története 1711-ig (Bp., 1959–67). – Irod. Szabó Pál: A Magy. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága (Pécs, 1940); Máté Károly: F. J. 75 éves (Magy. Könyvszle, 1963); Soltész Zoltánné: F. J. (Könyvtáros, 1963.)
