Fogarasi Béla
Fogarasi Béla (Bp., 1891. júl. 25. – Bp., 1959. ápr. 28.): filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja (t. 1948. r. 1949.), Kossuth-díjas (1949). A bp.-i egy. bölcsészeti karán 1914-ben fejezte be tanulmányait. 1914–19-ben bp.-i középisk. tanár. Az I. világháború éveiben részt vett a Galilei Kör munkájában, az értelmiség körében folyó háborúellenes mozgalomban. Az elsők között lépett be 1918-ban a KMP-be. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosságon a főink. ügyek vezetője, részt vett a Tanácsköztársaság kulturális politikájának kialakításában. A proletárdiktatúra bukása után emigrációba vonult, Bécsben, Berlinben, majd Moszkvában tevékenykedett. A marxista-leninista filozófia és közgazdaságtudomány népszerűsítése mellett önálló tudományos munkát is folytatott. Hazatérése (1945) után 1946–48-ban min. osztályfőnök, 1948-tól a bp.-i egy. bölcsészkarán a filozófia ny. r. tanára, 1953–57-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy. rektora, 1957-től a Filozófiai Intézet első ig.-ja. 1946–53-ban a Társadalmi Szemle első főszerk.-je. 1957. márc.-tól a Magyar Filozófiai Szemle első főszerk.-je. 1956-tól az MTA alelnöke. 1957-től az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Fáradozott szocialista típusú akadémia megteremtésén. Tanulmányaiban a marxizmus-leninizmus alapján filozófiatörténeti, ismeretelméleti, tudományelméleti és tudománypolitikai kérdésekkel foglalkozott. Filozófiai munkásságának fő területe a logika volt. – F. m. Kommunista politika – kommunista kultúra (Bp., 1919); Logika (Bp., 1951); A materializmus és fizikai idealizmus (Bp., 1952); Filozófiai előadások és tanulmányok (Bp., 1952); Tudomány és szocializmus (Bp., 1956). – Irod. F. B. 1891–1959. (Nekrológ, Magy. Filoz. Szle, 1959. 1–2. sz.); F. B. (MTA Társad. Tört. tud. Ért. Közl. 1959. 3–4. sz.); Emlékezés F. B.-ra (Magy. Filoz. Szle. 1966. 2. sz.).
