Földi Rózsi, művésznevén Rosia Ney
Földi Rózsi, művésznevén Rosia Ney (Isaszeg, 1897. dec. 7. – Párizs, 1972. febr. 1.): festő, fotóművész. A Tanácsköztársaság idején a hadügyi népbiztosságon dolgozott, majd emigrálni kényszerült. Először Munkácsra ment, itt kötött házasságot Illés Béla íróval. A húszas évek elején Párizsba költözött, és első férjétől elválva Ney László festőművész felesége lett. Ekkor fényképészként dolgozott. A m. kommunista emigráción kívül baráti köréhez tartozott Illyés Gyula és Gara László is. 1933-ban Sylvio Silka hangmérnökkel, harmadik férjével beutazta Csehszlovákia szlovák és rutén lakta vidékeit, ahol fényképsorozatokat készített. Ezeket a Sarló-mozgalom szociofotó kiállításán mutatta be Pozsonyban. Tagja volt a francia kommunista pártnak, melynek munkájában aktívan részt vett, üldözötteket bújtatott. A harmincas évektől festett is, 1944 után kiállításokon szerepelt. Több francia művésztársaság tagja volt, köztük a Salon des Realités Nouvelle-nak is. Mo.-on 1948-ban és 1971-ben állított ki. Festményeit és fotóit m. múz.-okra hagyományozta. – Szi. Illyés Gyula: Hunok Párizsban (Bp., 1946); Sinkó Ervin: Egy regény regénye (Újvidék, 1961); Balogh Edgár: Hét próba (Bp., 1965).
