Forgó László
Forgó László (Bp., 1907. máj. 5. – Bp., 1985. jún. 24.): gépészmérnök, az MTA tagja (l. 1985), Kossuth-díjas (1952). A zürichi műszaki egy.-en 1929-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd ugyanott tanársegéd. Hazatérve 1930-48 között a Magy. Radiátorgyár Rt. fejlesztő mérnöke, 1951-53-ban a Hőtechnikai Kutató Intézet ig. h.-e, majd az Energiagazdálkodási Intézet osztályvezetője, 1964-től irodavezetője. Kiemelkedő találmányai: „Invert-rostély” (m. és USA-szabadalom); „Sterilizátor” (m. és német szabadalom); a Heller-Forgó-féle légkondenzációs berendezés társfeltalálójaként nevéhez fűződik a hazai apróbordás alumínium hőcserélők kifejlesztése, amelyet számos országban szabadalmaztattak; a gőzzel fűtött, párhuzamosan kapcsolt csövekből álló hőcserélők légtelenítési eljárása, amely ugyancsak több országban szabadalommal védett. – F. m. Erfahrungen mit einer luftgekühlten Kraftwerks-Kondensationsanlage (társszerzővel, Bp., 1958); Újszerű apróbordás hőcserélőkkel elért gyakorlati eredmények (Bp., 1958); Gőzzel fűtött, párhuzamosan kapcsolt csövekből álló hőcserélők légtelenítési problémái (Bp., 1965). – Irod. Lévai András: F. L. (Magy. Tudomány, 1985. 12. sz.).
