Frank Frigyes
Frank Frigyes (Bp., 1890. aug. 19. – Bp., 1976. okt. 24.): festő, Munkácsy-díjas (1965), érdemes művész (1969). 1908–11-ben Balló Ede és Zemplényi Tivadar növendéke volt a bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n. 1912-ben Münchenbe ment, ahol előbb Walter Thornál dolgozott, majd az ak.-án a Sezession egyik alapítójának, Angelo Janknak tanítványa lett. Mint Jank növendéke többször kiállított a müncheni Sezessionban. Első bp.-i gyűjteményes kiállítását 1913-ban rendezték meg a Nemzeti Szalonban. Fiatal festőként arcképeivel tűnt ki, kritikusai elsősorban karakterérzékét méltatták. Önarcképéért 1916-ban díjat nyert. Az I. világháború után Párizsba költözött, ahol a Societé des Artistes Français és a Salon d'Automne nagy kiállításain vett részt. 1926-ban a Bernheim Jeune Galériában volt gyűjteményes kiállítása, itt felesége, Mimi portréjára Mention Honorable-ot kapott, majd egy bordeaux-i kiállításon Diplôme d'Honneur-t. Hazatérte után a fővárosban és nyaranta – közel egy évtizedig – Mártélyon dolgozott. Eközben számos kiállításon szerepeltek művei itthon és külföldön (1930: Genf, 1935: skandináv államok, Brüsszel). Önálló kiállítása volt az Ernst Múz.-ban (1923, 1927, 1964), a Fränkel Szalonban (1933), a Tamás Galériában (1935, 1944), a Műcsarnokban (1950, 1973), a Csók Galériában (1958, 1968) és Hódmezővásárhelyen (1960). Részleges életmű-kiállítása volt 1976-ban a debreceni Déri Múz.-ban, állandó kiállítás nyílt műveiből a zalaegerszegi Göcsej Múz.-ban. A húszas évek végén kezdődött franciás, kubisztikus fehér korszaka. A harmincas években Párizs, majd Hódmezővásárhely, Mártély motiválta festészetét, mígnem kialakult expresszív stílusa. – Irod. M. Heil Olga: F. F. (Budapest, 1971. 10. sz.); Az Életműkiállítás katalógusában Sz. Kürti Katalin cikke (Debrecen, 1976).
