Frank Lajos
Frank Lajos (Sopron, 1904. febr. 2. – Bp., 1990. máj. 16.): bányamérnök. Középisk.-i tanulmányait Selmecbányán, majd Sopronban végezte. Itt szerzett bányamérnöki oklevelet 1928-ban. 1928-1931 között Vitális István mellett volt tanársegéd a soproni műegy.-en. 1931-33-ban üzemmérnök a Kabhegyi bazaltbányában, 1933-39-ben uradalmi mérnök. 1939-től a salgótarjáni kőszénbányában mérnök, 1941-től főmérnöke lett a kisteleki bányaüzemnek, ahol bevezette a frontfejtés műveletét. 1944-ben Sopronban, 1945-től a Salgótarjáni Kőszénbánya mátravidéki bányaüzemében volt üzemvezető mérnök. 1946-ban Mizsérfán dolgozott, 1948-tól 1949-ig a Salgótarjáni Szénbányák vezérigazgatóh.-e volt. 1949-ben került Bp.-re. Előbb a Bányaberuházó Vállalatnál, majd minisztériumokban (Bánya- és Energiaügy, Nehézipari Min.) dolgozott. 1959-től nyugdíjba vonulásáig (1964) a Széndúsító- és Brikett-termelő Vállalatnál volt főmérnök. 1964-től 1968-ig nyugdíját felfüggesztve a Tatabányai Szénbányáknál dolgozott mint a beruházáselőkészítési csoport vezetője. Kitüntették a Zorkóczy-emlékéremmel. 1989-ben a Bányászati és Kohászati Egyesületben tiszteleti taggá választották. – F. m. Állami számviteltan. A magyar kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola hallgatói részére (Sopron, 1928); Hidromechanizáció a bányászatban (szerk., Bp., 1969); Geofizikai módszerek alkalmazása a szénbányászatban (szerk., többekkel, Bp., 1981); Környezetvédelem a bányászatban (előadások, szerk., Bp., 1981). – Irod. Szabó László-Bányai Bálint: F. L. (Bány. és Koh. Lapok, 1990. 9-10. sz.).
