Gaál Béla
Gaál Béla (Dombrád, 1893. jan. 2. – 1944 v. 1945): színházi és filmrendező. Jogi tanulmányait Bp.-en végezte. 1913-ban a Vígszínház isk.-jának növendéke, majd Szatmáron színész és Győrben rendező. Az I. világháború idején katona, azután tűnt fel mint színész. 1918-ban a Zeneak. épületében meg nyílt Madách Színház ig.-ja. 1920-ban kezdett filmet rendezni a Star filmgyárnál. A hangosfilm idején – Székely Istvánnal – a legtöbbet foglalkoztatott filmrendező volt, aki kivételes ügyességgel és nagy szakmai rutinnal egyeztette a szórakozni vágyó közönség és a hivatalos kurzus ideológiai igényeit. Meseautó c. filmje a m. „álomgyár” tipikus terméke. 1927-ben a Belvárosi Színház főrendezője. A hangosfilmgyártás kezdetétől visszatért a filmhez. Évekig az Országos Filmegyesület elnöke volt, majd önálló filmisk.-t nyitott. 1945-ben a fasizmus áldozata lett. – I. f. A vörösbegy (1921); Diadalmas élet (1923); Csak nővel ne! (1924); Rongyosok (1925); A csodadoktor (1926); Csak egy kislány van a világon (1929); Meseautó (1934); Helyet az öregeknek (1934); Az új földesúr (1935); Évforduló (1936); Aranyember (1936); Hotel Kikelet (1937) János vitéz (1938). – M. Kóborlások (versek, Bp., 1914).
