Gaál Jenő
Gaál Jenő (Pusztagerendás, 1846. szept. 14. – Bp., 1934. máj. 19.): közgazdász, műegyetemi tanár, politikus, az MTA tagja (l. 1896, r. 1908, ig. 1931). A pesti és a bécsi egy.-en jogot hallgatott, 1871-ben jog- és államtudományi doktori oklevelet szerzett, majd Bécsben a műegy.-en és a kereskedelmi ak.-n tanult. 1872-től az aradi kereskedelmi és iparkamara titkára, az aradi gazdasági egyesület alelnöke. 1878-tól 1893-ig mérsékelt ellenzéki programmal nemzeti párti ogy.-i képviselő, a párt egyik vezérszónoka. 1893-ban a kereskedelemügyi min.-ban az iparfejlesztési és külkereskedelmi főosztály vezetője, 1894-től 1916-ig a műegy.-en a nemzetgazdaságtan ny. r. tanára. 1908-től főrendiházi tag. 1907-től 1913-ig a Magy. Társadalomtudományi Egyesület egyik ig.-ja, a kivándorlási tanács elnöke. 1916-ban nyugalomba vonult. Számos konzervatív szemléletű gazdaságtörténeti, agrárpolitikai és szociálpolitikai munkát írt. – F. m. Carlyle Tamás társadalompolitikai rendszere (1897); Arad megye és váras közgazdasági monográfiája (Bp., 1898); A nemzetgazdaságtan rendszere (I–II. Bp., 1899–1900); Berzeviczy Gergely élete és művei (Bp., 1901); Gróf Széchenyi István nemzeti politikája (I–II. 1903); Magyarország közgazdasági és társadalmi politikája a második ezredév küszöbén (Bp., 1907); Birtokpolitika (Bp., 1912); Thessedik Sámuel élete, alkotásai és művei (Bp., 1918); Bezerédj Pál emlékezete (Bp., 1920); Élmények és tanulságok (Önéletrajz, Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai, Bp., 1940). – Irod. Heller Farkas: G. J. (Akad. Ért., Bp., 1934.)
