Gaál Mózes
Gaál Mózes (Barót, 1863. aug. 2. – Bp., 1936. júl. 12.): ifjúsági író, pedagógus. hull Mózes (1894–1929) apja. Egy.-i tanulmányait Bp -en végezte. 1889-től Pozsonyban, majd. Bp.-en tanár, 1907-től gimn. ig., később Pest vidéki tankerületi főig. Szerk. a Tanulók Lapját, majd 1914-től 1936-ig Az Én Ujságom c. gyermeklapot. Számos népszerű, főként történelmi tárgyú ifjúsági művet írt konzervatív szellemben ugyan, de a humánum jegyében. A jövő iskolája c. munkájában korszerű pedagógiai nézeteket hirdet (az élethez közelítés, munkára nevelés, a lélektani szempont érvényesítése a pedagógiában stb.). – F. m. Az utolsó lantos (r., Bp., 1881); Luca napján (színmű, Pozsony, 1888); A vezér bosszúja (r., Pozsony – Bp., 1893); A javíthatatlan (színmű, Bp., 1893); Vitézség és haza (r., Pozsony, 1894); A magyar irodalom története főbb vonásokban (Bp., 1896); A legkisebb leány (r., Bp., 1897); Egy magyar testőrifjú (Bp., 1898); Hun és magyar mondák (Bp., 1900); Magyar királymondák (Bp., 1901); A jövő iskolája (Bp., 1909). – Irod. Terbe Lajos: G. M. (Kalauz a magyar ifjúsági irodalom ban, Bp., 1957); Pásztor József: G. M. (Köznevelés, 1963. 16. sz.); Simon Gyula: G. M: 1863–1936 (Magy. Ped. 1964. s. sz.).
