Gaál Sándor, Gál
Gaál Sándor, Gál (Csíkszentgyörgy, 1817. szept. 21. – Nuterina, Olaszo., 1871, jún. 17.): szabadságharcos honvéd tábornok. Katonai pályára készült, de 1842-ben hadnagyként nyugalomba vonult. 1848-ban előbb százados, majd a székely felkelő had táborkari főnöke. 1848. dec.-ben őrnaggyá, majd 1849. jan.-ban ezredessé léptették elő és az 1. székely határőr gyalogezred parancsnokává nevezték ki. A szabadságharc utolsó napjaiban tábornok lett, majd emigrációba ment. Hamburgban, Londonban tevékenykedett. 1852-ben távollétében halálra ítélték. Részt vett a mo.-i politikai szervezkedések és felkelések előkészítésében. A török kormány akadályozta konstantinápolyi működését, ezért Kossuth visszarendelte Londonba, 1860-ban Nápolyban Garibaldi légiójának tagja. Tervet készített a székelység felkelésének előkészítésére. Később összeütközésbe került a piemonti politikával és meghasonlott önmagával. Átállt a nápolyi kir.-ság visszaállítására és a pápai hatalom megőrzésére rendelt ellenséges francia csapatokhoz. – M. Oktatási szabályzat a magyar gyalogság számára (Fordítás németből, I–II. füz., Pest, 1842). – Irod. Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak (I. Kolozsvár, 1939)
