Gábor György
Gábor György (Bp., 1913. dec. 17. – Bp., 1979. jún. 8.): orvos, belgyógyász, kardiológus, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1965). A középisk. elvégzése után két évig a bp.-i Állatorvosi Főisk. hallgatója, majd 1938 márc.-ában a pécsi egy. orvostudományi karán fejezte be tanulmányait. Diplomája elnyerése után 1938-40-ben a bp.-i Maglódi úti (akkori Horthy Miklós) Kórházban, majd 1940-41-ben a Rókus Kórházban, 1941-1944 között a bajai kórház klinikai és diagnosztikai osztályain, 1945-46-ban Bp.-en a MÁV-kórházban, 1946-48-ban A Bp.-i Orvostudományi Egy. I. sz. Belklinikáján volt díjtalan gyakornok. 1948. szept. 1-jén fizetéstelen, 1949-ben fizetéses tanársegéddé nevezték ki. 1951-ben a III. sz. Belklinikán egy.-i docensi kinevezést kapott, 1959-ben a II. sz. Belklinikán lett docens. A Semmelweis Orvostudományi Egy. IV. sz. Belgyógyászati Klinikájára, a kardiológiai tanszékre egy.-i tanárrá és az Orsz. Kardiológiai Intézet ig.-jává 1966-ban nevezték ki, és haláláig itt dolgozott; 1977-től mint az Intézet főig.-ja. 1948-tól végzett önálló tudományos munkát. Kedzetben főleg az elektrocardiographia (EKG) érdekelte, később a szív dinamikája foglalkoztatta. E tárgykörből védte meg doktori disszertációját. Az 1970-es években a szív saját vérellátása, a koronáriakeringés pathomechanizmusa volt kutatási tárgya. Munkásságának is köszönhető a m. kardiológia magas szintje, nemzetközi tekintélye és az, hogy az Orsz. Kardiológiai Intézet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik referenciaközpontja lett. A kardiológia tárgyköréből közel száz tudományos dolgozata jelent meg, és mintegy tíz könyv és könyvfejezet is őrzi munkássága eredményeit. 1958 óta a Nemzetközi Kardiológiai Társ., valamint az Európai Kardiológiai Társ. minden kongresszusán részt vett, előadást tartott. Megalakulásától elnöke volt a Magyar Kardiológusok Társának, vezetőségi tagja, ill. tagja volt több m. és külföldi orvosi társ.-nak. 1969-től az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kinevezett szakértője. Főszerk.-je volt a Cardiologia Hungarica c. folyóiratnak, szerk. bizottsági tagja az Orvosképzés, Excerpta Medica, valamint az Acta Medica Hungarica c. folyóiratoknak. 1953-ban megbízást kapott a Bp.-i Orvostudományi Egy. Marxizmus-Leninizmus Tanszéke vezetésére. 1959-1964 között a bp.-i egy. Általános Orvostudományi Karának dékánh.-e, majd az Egészségügyi Min. külső munkatársaként folytatta az oktatási reform terén megkezdett munkásságát. – F. m. Angina pectoris-myocardium infarctus (Bp., 1963); Szívbetegségekről-szívbetegeknek (Bp., 1964); Cardiologia az orvosi gyakorlatban (Bp., 1972).– Irod. Honti József G. Gy. kardiológus professzor munkássága (Magy. Nemzet, 1988. dec. 15).
