Gál László
Gál László (Alsókabol, 1902. dec. 29. – Újvidék, 1975. júl. 13.): költő, író, újságíró, műfordító. Tanulmányait Bp.-en és Rómában végezte. Újságírói pályáját is e városokban kezdte, majd a Vajdaságban folytatta. A harmincas években kapcsolódott be a jugoszláviai m. irodalmi életbe; a Grimasz c. humoros-szatirikus, haladó szellemű hetilapot adta ki Szabadkán. Munkatársa volt a Kalangya és a Híd c. folyóiratoknak. 1945 után alapító tagja volt a Szabad Vajdaság c. lapnak, a Magyar Szó elődjének, s az utóbbit nyugdíjba vonulásáig szerk. Költői kiteljesedése az 1950-es évekre esik. Versei a szocialista költészet legmarkánsabb alkotásai a jugoszláviai m. irodalomban. 1948-ban megkapta a Szerb Népköztársaság állami díját és Híd-díjjal tüntették ki. – F. m. Gál László verseskönyve (Subotica, 1939); Ötvenhét vers (Szabadka, 1949); Nevető könyv (elb., Újvidék, 1951); Dal a szegény halászról (versek, Novi Sad, 1959); Noé bárkája (elb., Újvidék, 1959); Ispiláng (versek, Újvidék, 1961); Tarlóvirág (versek, Novi Sad, 1962); Lepkevilág (válogatott versek, Novi Sad, 1965); Szó a szélben (versek, Újvidék, 1968); Tenyerünkön a hold (versek, Újvidék, 1970); Rozsdás esték (összegyűjtött versek, Bori Imre utószavával, Újvidék, 1972); Böngésző (cikkek, könyvismertetések, Bordás Győző utószavával, Híd, 1976. 7-8. sz.). – Irod. Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története (Újvidék 1968); Szeli István: G. L. (Utak egymás felé, Újvidék, 1969); Benkő Ákos: Búcsú G. L.-tól (Élet és Irod., 1975. 30. sz.); Bori Imre: G. L. (Irodalmunk évszázadai, Újvidék, 1975); Csuka Zoltán: Jugoszláviai körkép (Jelenkor, 1975. 11. sz.); Végel László: Egy megíratlan önéletrajz nyomában (Híd, 1976. 7-8. sz.); Juhász Géza: G. L. (Üzenet, 1976. 6-7. sz.); Pap József: G. L. (Híd, 1976. 9. sz.); Domokos Mátyás: „Vasérczből öntök vasparipát” (Híd, 1991).
