Galamb Sándor
Galamb Sándor (Gyöngyös, 1886. márc. 21. – Bp., 1972. nov. 8.): író, dramaturg, rendező, színikritikus, az MTA tagja (l. 1945-49). Középisk. tanár, majd az Orsz. Színészegyesület Színészképző Isk.-jában dramaturgiát és esztétikát adott elő (1918–29). A szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főisk. ig.-ja (1929–32), 1932-től a Színművészeti Ak. tanára volt. 1937-től a színészegyesületi isk.-t is vezette. A harmincas években a Nemzeti Színház dramaturgja. Régi m. színműveket korszerűsített; ezek előadását Németh Antal igazgatása alatt maga is rendezte (Gaál József: A peleskei nótárius; Kisfaludy Károly: Csalódások; Kisfaludy Sándor: A Dárday ház; Eötvös József: Éljen az egyenlőség! ; Teleki László: Kegyenc). Önálló darabjait is sikerrel játszotta a Nemzeti Színház (Az első diadal, történelmi színmű; Hatalom, modern tárgyú vígjáték). 1947-től 1949-ig a bp.-i Kis Színházat igazgatta. Színikritikái előbb a Napkeletben, később a Magyar Nemzetben, emlékező színészportréi a Film, Színház, Muzsikában jelentek meg. Egy, a tragédia elméletéről szóló nagyszabású munkáját halála miatt nem fejezte be. – F. m. Hevesi Sándor (Bp., 1930); A magyar dráma története 1867-98 (Bp., 1937–44); Csiky Gergely színművei (Bp., 1942); A magyar drámai irodalom története 1867-től 1896-ig (Bp., 1947). – Irod. A. G.: Meghalt G. S. színikritikus (Magy. Nemzet, 1972. nov. 10.); G. S. (Film, Színház, Muzsika, 1972. nov. 18.).
