Gálffy Mózes
Gálffy Mózes (Nagyszeben, 1915. júl. 13. – Bp., 1988. júl. 23.): nyelvész. Középisk. és egy.-i tanulmányait Kolozsvárt végezte. Ugyanitt az unitárius kollégiumban a magyar nyelv és irodalom tanára (1940-41), majd az Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) munkatársa (1942-44). Adjunktus, 1946-tól előadó tanár a Bolyai Tudományegy., majd a Babeş Bolyai Egy. m. nyelvészeti tanszékén, 1970-től nyugalomba vonulásáig, 1980-ig egy.-i tanár. Fő kutatási területe a m. nyelvjárástan. Foglalkozott névtani kutatással is. Nyelvföldrajzi gyűjtőmunkát végzett Kalotaszegen, a Fekete-Körös völgyében, a moldvai csángók között és a Székelyföldön. Ebből az anyagból szerk. meg Szabó T. Attilával és Márton Gyulával a Csángó nyelvatlaszt és Márton Gyulával a Székely szóföldrajzi szótárt (mindkettő kéziratban). Az erdélyi m. nyelvjárások témaköréből írta szaktanulmányait a szakfolyóiratokba. A Iorgu Iordan-emlékkönyvben (1958) Principii în cercetarea sistemului fonetic al dialectelor c. tanulmányával szerepel. A szövegszerkesztés, szövegelemzés kérdéseivel is foglalkozott. Az anyanyelvi oktatást megalapozó kiadványok társszerzője, ill. munkatársa: Magyar nyelvtan (1948), Helyesírási tájékoztató (1969), Magyar helyesírási szótár (1978). Foglalkoztatta a romániai m. nyelvművelés. Rövid közleményeivel jelen volt a napi- és hetilapokban, s Anyanyelvünk művelése címen (1975) számos munkatárs nyelvművelő cikkeit szerk. kötetté. – F. m. Keresztneveink becéző alakjai a Borsavölgyében (Kolozsvár, 1943); Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé”-ből (Márton Gyulával és Szabó T. Attilával, Kolozsvár, 1944); Mai magyar nyelv (I-III, Szabó Zoltánnal, egy.-i jegyzet, Kolozsvár, 1958); A mai magyar nyelv kézikönyve (Balogh Dezsővel és J. Nagy Máriával, 1971); Nyelviforma-nyelviérték (Alak- és mondattani elemzések, 1972); Torjai szójegyzék (Nemes Zoltánnéval és Márton Gyulával, Sepsiszentgyörgy, 1974); Anyanyelvünk művelése (Murádin Lászlóval, cikkek és tanulmányok, 1975). – Irod. Imre Samu: G. M. (Magy. Nyelv, 1989. 2. sz.).
