Gálos László
Gálos László (Mohács, 1899. júl. 19. – Hőgyész, 1968. nov. 21.): t. kanonok, egyetemi tanár. Gimnáziumi tanulmányait, részben mint papnövendék, a pécsi cisztereknél, a teológiát 1917-22 között a bp.-i tudományegy.-en végezte. 1922-ben szentelték pappá Pécsett. Bakócán káplán, 1924-ben Szekszárdon, 1926-ban Pécsett hittanár, és prefektus az Emericanumban. 1927-31-ben kisegítő tanár a kisszemináriumban. 1931-től a teológia, majd az egyházjog és egyháztörténet r. tanára a pécsi hittudományi főisk.-n. Közben elvégezte a jogot a pécsi tudományegy.-en, melynek jogi karán 1940-ben az egyházjog magántanárává képesítették, 1946-ban rk. tanári címet kapott. 1936-ban elöljáró a nagyszemináriumban, 1938-tól szentszéki bíró, 1951-től t. kanonok. 1958-tól Hőgyészen plébános. 1942-ben a Szent István Akad. I. szakosztálya tagjává választotta. – M. Szent az év. Elmélkedések az egyházi év minden vasárnapjára és ünnepére (Bp., 1933); A szentlélekisten (Bp., 1934); Az Egyház és a barbár népek (Bp. 1938); Egyház és állam (Bp., 1940); Az Egyház alkotmányának szerkezete és érintkezőpontjai a világi alkotmányokkal (Pécs, 1940); Krisztussal végig az éven (Bp., 1944); A nő jogi helyzete az Egyházban (Bp., 1944). – Irod. Bozóky Géza: Véleményező jelentése G. L. egy. m. tanári képesítése tárgyában (Pécs, 1940); Molnár Kálmán: Véleményes jelentés G. L. írói munkásságáról (Pécs, 1940).
