Garay Béla
Garay Béla (Szabadka, 1897. febr. 14. – Szabadka, 1987. febr. 2.): jugoszláviai magyar színész, rendező, szakíró, Állami díjas (1950), Sterija-díjas (1981). Pályáját 1913-ban szülővárosa társulatánál segédszínészként kezdte. 1915-17-ben katona, 1918-22-ben vidéki társulatoknál működött, ekkor kezdte rendezői pályáját. 1922-24-ben Pécsett volt, majd 1924-ben hazatért szülővárosába: a Népkörben játszott és rendezett 1941-ig. 1945-től a helyi Népszínház színész-rendezője volt. 1954-ben nyugdíjba vonult, továbbra is rendezett, a rádióban is. 1965-67-ben a színház színészképző stúdióját vezette. Szerteágazó tevékenységet folytatott: Az ekhósszekértől a forgószínpadig (Újvidék, 1953) címmel megírta a szabadkai magyar színjátszás történetét, színészpedagógiai műveket publikált: A színjátszás művészete (Novi Sad, 1950), Színjátszók kézikönyve (Novi Sad, 1950), A színpadi beszéd (Újvidék, 1952), lapot szerkesztett, színműveket fordított, adaptációkat készített. Önéletrajzát A kulisszák világában (Szabadka 1970) címmel tette közzé. – M. Színészarcképek (Újvidék 1971), Festett világ (Szabadka, 1977). – F. sz. Osvald (Ibsen: Kísértetek), Sárkány Mihály (Quasimodo Braun István: A Magdics-ügy), Glembay Ignác (Krleza: A Glembay-család). – F. r. Nusic: A megboldogult, Shaw: Warenné mestersége. – Irod. Nagy Ernő: Fél évszázad a színházban (Magyar Szó, 1965. aug. 29.); Szabó József Sok még az adósságom… (Magyar Szó, 1982. febr. 14.).
