Gárdonyi Géza, Ziegler
Gárdonyi Géza, Ziegler (Agárd, 1863. aug. 3. – Eger, 1922. okt. 30.): író, költő, az MTA tagja (l. 1910, t. 1920). Apja jómódú géplakatos volt Bécsben, de a forradalom hírére hazajött és saját költségén alapított kis fegyvergyárában fegyverkovács lett, a szabadságharc bukása után uradalmi gépész. Középisk.-it Sárospatakon és Pesten végezte, majd az egri tanítóképzőben, 1882-ben tanítói oklevelet szerzett. Tanító volt Karádon (1882), Devecserben (1883–84), Sárváron (1884), Dabronyban (1885), 1885-ben Győrben a Hazánk, a Győri Közlöny, majd a Győri Hírlap munkatársa, szerk. a Tanítóbarát c. folyóiratot, valamint a Garabonciás Diák c. győri élclapot. 1885-ben feleségül vette Molnár (Csányi) Máriát; házasságuk boldogtalan volt. Novellái, versei sorra jelentek meg a bp.-i lapokban is. 1889-ben a Szegedi Híradó, 1890–91-ben a Szegedi Napló, 1891 nyarától néhány hónapig az Arad és vidéke munkatársa. 1891 őszén Pestre került és Bródy Sándor segítségével Feszty Árpád történeti körképvállalatának titkára. 1891-ben Argyrus librettójával elnyerte a Műbarátok Köre pályadíját. 1892–97 között a Magyar Hírlap munkatársa. Ide zenei vonatkozású cikkeket is írt. 1893-ban Barna Izsó operettzenéjéhez szöveget készített (A paradicsom.) Először a később megtagadott Göre Gábor levelei tették ismertté. 1897-től Egerben élt, utolsó éveiben mindenkitől elzárkózva. Az én falum (1898), az Egri csillagok (1901) megjelenése, A bor c. színművének hatalmas sikere a Nemzeti Színházban (1901) az ország egyik legolvasottabb írójává tette. 1900-ban s a következő években gyakran utazott Franciao.-ba s más nyugat-európai országokba. 1903-ban a Kisfaludy Társ. tagja. A siker útján a kezdetben harcos ellenzéki materialista, antiklerikális ~ élete vége felé nemegyszer misztikus pszichologizálás felé fordult, ábrázolásmódjába zavaró, hamis romantika vegyült, történelemszemléletét Schopenhauer pesszimista filozófiája befolyásolta. Korai művei azonban a m. irodalom számottevő értékei. Az egri várban temették el. Egykori egri háza emlékmúzeum. – F. m. A lámpás (r., Bp., 1894); Április (költemények Bp., 1894); Az én falum (elb., Bp., 1898); Egri csillagok (r., Bp., 1901); A bor (színmű, Bp., 1901); A láthatatlan ember (r., Bp., 1902); Az a hatalmas harmadik (r., Bp., 1903); Az öreg tekintetes (r., Bp., 1905); Ábel és Eszter (r., Bp., 1907); Isten rabjai (r., Bp., 1908); Ida regénye (Bp., 1924); Kék pille (Válogatott elbeszélések. Válogatta és az utószót írta Oláh László Bp., 1957); Versei (Válogatta és az előszót írta Bóka László, Bp., 1958). Verseit többen megzenésítették (Dankó Pista, Lányi Géza, Radó Aladár stb.). – Irod. Zsigmondy Ferenc: G. G. (Irod. tört. 1921); Schöpflin Aladár: Írók, könyvek, emlékek (Bp., 1925); Sík Sándor: G., Ady, Prohászka (Bp., 1920); Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi (I–II. Bp., 1934); Bóka László: Tanulmánya a Magyar Klasszikusok sorozatban (Bp., 1951); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959); Nagy Sándor: Adalékok G. G. regényírói módszeréhez (Az Egri Ped. Főisk. Évk. VII: 1961); Nagy Sándor: „A bor” szerepe a magyar dráma fejlődésében (Az Egri Ped. Főisk. Évk. VIII. 1962); G. Emlékkönyv születésének 100. évfordulójára (Bóka László előszavával, 1963); Nagy Sándor: Adalékok G. G. írói munkásságához (Az Egri Tanárképző Főisk. Tud. Közl. II. 1964); Nagy Sándor: A nemzedékváltás regénye (Az Egri Tanárképző Főisk. Tud. Közl. III. 1965); Hegedűs András: Robot és szolgálat (G. G. Győrött, Győr, 1965); E. Nagy Sándor A korszerű G.-kép problémái (Irod. tört. Közl. 1967. 2. sz.). – Szi. Márki István: G. G. halálának 35. évfordulójára (vers, Délmagyarország, 1957. 225. sz.).
