Gáspár Árpád
Gáspár Árpád (Körmöcbánya, 1915. jan. 6. – Pécs, 1974. nov. 3.): gyógypedagógus, főiskolai tanár. Gyógypedagógiai tanári oklevelet szerzett (1937), ezután negyven évig a süketek oktatása ügyéért dolgozott. Díjtalan nevelőtanár a bp.-i Siketnémák Tanintézetében (1937–39), majd Vácott a Siketnémák Orsz. Intézetének tanára (1940–47), később ismét a bp.-i intézetben gyakorlóisk. tanár és ig.-h. (1947–64). 1964-től a Gyógypedagógiai Tanárképző Főisk.-n adjunktus, majd docens, 1974-ben a szurdopedagógiai tanszék tanára lett. Egyidejűleg a Süketek és Nagyothallók Orsz. Szövetsége Tudományos Bizottságának, valamint szakmai egyesületének és társaságoknak tagja, mint igazságügyi szakértő és jeltolmács is dolgozott. Kutatási területe a süketek beszédnevelése és jelbeszéde. Számos tankönyv, módszertani munka, technikai eszköz és oktatófilm készítője volt. Munkásságáért Semmelweis-emlékérmet kapott (1968). – F. m. „Trioptophon” – three dimensional „Phonetic Mirror” combined with amplifier (társszerzővel, Journal of Speech and Hearing Disorders, 1964. 3. sz.); A hallási fogyatékosok tanításának módszertana (I-II., Bp., 1965–68); A siketek kiejtéstanítása során alkalmazott kézjelek (Bp., 1973). – Irod. László András: G. Á. (Gyógyped. Szle, 1974. 4. sz.); László András: G. Á. (Gyógyped., 1975. 1. sz.); Bachmann, W.-Gordos, Sz. A.-Lányi E. Á.: Magyar gyógypedagógusok biográfiája (Rheinstette, 1977).
