Gát József
Gát József (Székesfehérvár, 1913. dec. 26. – Bp., 1967. júl. 2.): zongora-, csembaló- és klavichordművész, főiskolai tanár. A Zeneakad.-n harsonázni tanult, de tüdőbaja miatt abbahagyta. Később a zeneszerzés tanszakon Kodály Zoltánnál, a zongora tanszakon Bartók Bélánál tanult. 1937-ben Székely Arnold növendékeként szerezte meg oklevelét. 1945-ben megszervezte a hangszer nélküli zenei előképzést a fővárosi zeneisk.-kban. 1947–1949 között a Nemzeti Zenedében zongorát, 1949-től haláláig a Zeneművészeti Főisk.-n zongoramódszertant, karvezetést és szolfézst, élete utolsó évtizedében zongorázni tanított. Mint karnagy 1952-ig a Vándor-kórust, majd a belügymin.-nak általa összeállított ének- és zenekarát vezényelte. 1952-től számos csembaló-és klavichordhangversenyt adott. A zongorajáték technikájának tudományos kutatója volt. Eredményeit több, külföldön is megjelent könyvében foglalta össze. Instruktív kiadványai (Bach: Kétszólamú invenciók; Lassus: 24 motetta) az ötvenes évek óta számos utánnyomásban jelentek meg. Schumann, Mendelssohn, Glinka és más szerzők kórusműveiből is többet közreadott m. szöveggel. – F. m. Kottaolvasás – lapról játszás (Bp., 1939); Kéztorna (Bp., 1940); Kottaolvasás, hallásfejlesztés (Bp., 1950); A zongorajáték technikája (Bp., 1954; német, angol, francia, orosz, japán, svéd, olasz és spanyol nyelven is); Zongorametodika (Bp., 1964); A zongora története (Bp., 1964). – Irod. Ungár Imre: Búcsú G. J.-től (Magy. Zene, 1967. 4. sz.).
