Gerelyes Ede
Gerelyes Ede (Pesterzsébet, 1927. júl. 19. – Bp., 1988. jún. 17.): történész, muzeológus, a történettudomány kandidátusa (1979). Egy.-i tanulmányait 1948-ban a bp.-i tudományegy. történelem-filozófia szakán kezdte. 1950-től mint ösztöndíjas a bukaresti egy. történelem szakán tanult, ahol 1952-ben bölcsészdiplomát szerzett. 1952-től a bp.-i Munkásmozgalmi Múz. munkatársa, 1954-56-ban osztályvezető-h.-e, 1957-1966 között az általa szervezett Legújabbkori Történeti Múz. főig.-ja. 1966-69-ben a Munkásmozgalmi Múz. főig.-h.-e, 1969-72-ben tudományos főmunkatársa, 1972-től haláláig a Bp.-i Történeti Múz. tudományos tanácsadója. 1979-82-ben mint külügymin.-i tanácsos a bukaresti Magy. Kultúra Házának megbízott ig.-ja, de a román kormány ellenállása miatt az intézeti ig.-i tisztséget nem foglalhatta el. Főként az 1919. évi proletárdikdatúra, a két világháború közötti m. munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom, valamint Bp. történetével foglalkozott. – F. m. Dicső napok, 1919 (Tarjányi Sándorral, Bp., 1960); A magyar munkásmozgalom története tárgyi emlékeinek gyűjtése (Bp., 1963); A magyar múzeumügy a két forradalom időszakában (1918-1919) (tan. és dokumentumkötet, Bp., 1967); Budapest. 1873-1973 (Bp., 1972); Budapest munkásmozgalma. 1919-1945 (Bp., 1982); S. m.: G. E. halálára (Magy. Nemzet 1988. júl. 15.).
