Gerlóczy Ferenc
Gerlóczy Ferenc (Bp., 1911. okt. 23. – Bp., 1990. márc. 12.): orvos, az orvostudományok doktora (1990). Tanulmányait a bp.-i tudományegy. orvosi karán 1935-ben fejezte be. Már 1934-ben tanársegéd volt a gyermekgyógyászati szakon, 1949-ben adjunktus, 1953-ban docens, 1956-ban egy.-i tanár. 1948-ban magántanári képesítést szerzett, 1952-ben nyerte el a kandidátusi fokozatot. 1971-től nyugdíjba vonulásáig (1981) a Gyermekklinika igazgatója volt. A mellékpajzsmirigy eredetű kórkép, a klinikai és experimentális virológia egyes kérdései, a csecsemő- és gyermekgyógyászat diagnosztikai kérdései álltak kutatásainak középpontjában. Könyvein kívül számos tanulmánya jelent meg társszerzőkkel. Tagja volt az MTA Acta Paediatrica Hungarica szerkesztőbizottságának. – F. m. Maradék és differenciálnitrogén vizsgálatok gyermekeken (Recht Istvánnal, (Bp., 1938); Adatok a test egyenészeti fejlődési rendellenességek örökléstanához (Bp., 1941); Cysta ovarii nyolcéves gyermekben (Bp., 1941); Tetánia idiopathica juvenilis (Bp., 1942); Gyermekkori acut alcohol intoxicatio (Bp., 1946) Rachitis és Tetania (Bp., 1951); A d, (-tocophero) E-vitamina koraszülöttek klinikumában és pathológiájában (tanulmányok, Bp., 1951); A rachitis gyógykezelése „Caldea”-val (Bp., 1960); Az E vitamin gyermekgyógyászati jelentősége (Bp., 1960); Heveny katasztrófák csecsemő és gyermekkorban (Bp., 1970); A gyermekgondozás egyes kérdései (Bp., 1971).
